Mint korábban is írtam, hajlamos vagyok a mindent, de azonnal "elvre". Ez nem feltétlen jó dolog minden helyzetben, de egy lakás felújításánál tuti nem. Örültem, hogy itt a lehetőség, hát uccu neki. Azt az állapotot vártam leginkább, amikor már építeni lehet, berendezni, emiatt nem éppen kellő odafigyeléssel álltam neki. Mikor már álltak a falak, legalább egy alapozó festés is kész volt, akkor kezdtem el olyan dolgokon gondolkodni, mint például: hova kéne aljzat, milyen csöveket, vezetékeket kéne kicserélni, hova szeretnék lámpát...hogy csak a legáltalánosabb dolgokat soroljam. 

Kis kétérő a pénzügyekre. Sajnos nem korlátlan dollárhalmokkal rendelkeztem, így felállítottam egy költségkeretet, amit nem szerettem volna túllépni. Ebbe nem fért bele a fűtés teljes cseréje, csak apróbb feljújítása. A lakásban kázkonvektorok szolgáltatják a meleget, illetve gázbojler a melegvizet. Azért próbaképp kértem árajánlatot, de jól sejtettem, hogy a régivel kell beérnem. Nem feltétlenül rossz, szerencsére nem is túl régi a konvektorok nagy része. Olvasgattam egy kicsit, minőségre és hatékonyságra is elég jók..csak hát a kényelem. 

No tehát ott hagytam abba, hogy baromira nem jó sorrendben álltam neki a felújításnak. Ennek köszönhetően, mivel a legtöbb helyen már nem akartam visszabontani a kínkeservesen egyenesre húzott falat, ezért megmaradtak a korábbi felújításból származó víz- és áramvezetékek. Ezek cseréje sem lett volna túlzottan olcsó, de a biztonság miatt mindenképp megérte volna. 

A következő elhibázott lépés, az az volt, hogy nem egyszerre álltam neki a teljes lakásnak. Ahol tudtam haladni, ott folyt a munka. Így mikor már kész volt mondjuk az egyik szoba és a konyha, akkor jött a másik szoba és a fürdő. Mondanom sem kell mennyi plusz időt jelentett ez, mire megint újra ráért valaki, mennyi takarítás és idegeskedés. Szerencsére az idő nem sürgetett, mert nem laktam ott, de így sem volt kellemes.

Aki profi az időgazdálkodásban, annak úgy tűnhet, hogy milyen jól össze lehet hangolni a dolgokat. Ez így is van az első 3 napban. Aztán mikor jön a telefon, hogy: "főnök, akadt egy kis probléma", na ott már biztos lehet az ember, hogy elindult a hullámvasút. Nem úgy szárad, nem jött meg az anyag, nem jött meg az ember, lebetegedett a Sanyi, szül az anyós ésatöbbi. Az idő telik, ott állsz két vödörrel a kezedben,nézel ki az ablakon és azon gondolkodsz, hol rontottad el az életed. Emelett persze a GDP-t hajtani kell napi 8-12 órában. Az adott részekhez érve részletesebben kifejtem, hol milyen hátráltató tényezők bukkantak fel. 

  Tehát ahhoz, hogy ne kapj idegbajt, vagy ne legyen pénznyelő a projekt, TERVEZZ. 

1. Gondold végig, mik a vágyaid, ehhez mit kell cserélni, mit szeretnél és hol kialakítani
2. Készíts pénzügyi tervet
3. Konzultálj egy tapasztaltabb ismerőssel, kivitelezővel
4. Ezek után jöhet a bontás és a kőműves munka
   1. régi elemek bontása
   2. ablak és ajtók cseréje
   3. áram- /víz- /gázszerelés
5. Ha ez mind kész, utána lehet nekiállni az építésnek, szépítésnek

Ha ezt a sorrendet betartom, akkor rengeteg időt és idegeskedést spóroltam volna meg. DE! ahogy mondani szokták, saját hibáiból tanul az ember.

A tervezés lépésénél fontos utánajárni az általad kiválasztott anyagok, gépek, bútorok rendelkezésre állási idejének. Kellemetlen tud lenni, mikor jönne már az asztalos a konyhával, de még nem érkezett meg a járólap alá. Ha már körvonalazódott a dolog, esetleg ajánlottak mesterembert is a különböző munkákra, érdemes végigjárni a boltokat, végigtelefonálni a kontaktokat, hogy ne érjen minket váratlan meglepetés. A saját példámban konyhára 4 hét, a bútorokra 2-4 hát volt a várakozási idő. A nagyobb munkákat végző munkaerőre volt hogy 1 nap, volt hogy 3 hetet is várni kellet - teljesen kiszámíthatatlan volt. Mint említettem, nem laktam még ott, nem sürgetett semmi, így ez nem okozott problémát, de ahol időre kell valaminek elkészülni, vagy esetleg a felújítás alatt is ott kell lakni a kupiban... na ott nem mindegy. 

A következő bejegyzésben tovább haladunk a káoszban.